Szombat délután hatalmas mosollyal arcomon igyekeztem a chicago-i próbaterem felé, ahol már sejtéseim szerint az egész csapat várt.
- Cheeeeels! - vetődött rám két barátnőm, amint beléptem a helyiségbe.
- Úristen, de hiányoztatok! - szorítottam őket magamhoz.
- Szeva törpe! - ölelt meg Aiden, amikor a csajok elengedtek. - Milyen volt az utad?
- Jó, mivel csak Brookal jöttem.
- Szóval egy kilométeres körzetben lehetett hallani a zenét? - lépett hozzám vigyorogva Adam két dobverővel a kezében.
- Valami olyasmi. Ugye már kibékültetek Justinnal?
- Igen. Már sikerült cikibe hoznom az egész csapat előtt. - nevetett Debbs.
- Csaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaj! - támadott be hátulról az említett srác.
- Pasiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii! - fordultam meg és megöleltem.
- Jaj, de jó, hogy itt vagy! - adott egy puszit homlokomra.
- Én is örülök, de hol van Ryan?
- Itt! - lépett be a gitáros. (Amúgy a felállás: Ryan, ritmusgitár | Adam, dob | Aiden, basszusgitár | Justin, szólógitár | én, ének:))
- Csocsi. - adtam neki két puszit. - Kezdhetünk?
- Kezdhetünk. - bólintott mindenki.
- Pasit fogok játszani. Déjá Vu.
- Bemelegítésnek megteszi! - kacsintott Denny.
- You know I love it when your hair's pulled back. Ugh, it drives me crazy... - kezdtem el énekelni és a basszerosra néztem, akinek raszta haja ténylegesen hátra volt fogva.
- Wohooo! - tapsoltak a csajok, amikor befejeztük a dalt.
- Köszönjük, köszönjük. - hajolt meg színpadiasan Ry. - Wasting Away?
- Miért pont az? - kérdezte Adam.
- Gondolom nem mondta Ryan, de azt gondoltam a versenyre. Persze csak, ha nektek is jó.
- Ja. - bólogatott Justin, amihez a többiek is csatlakoztak. - Második körösnek meg vihetnénk a Lonely Girl-t vagy a Would You Still Be There-t.
- Vagy A Match Into Water.
- Második kör?
- Tessék. - adta kezembe laptopját Sammie.
- A versenyre két dallal kell érkezni, mivel az idén kisebb változtatások történtek a a már közzétett programtervezetben.. - olvastam fel a honlapon írt tájékoztatót. - Nagyon jó. - adtam vissza barátnőmnek a kütyüt. - Amúgy én a Match-re szavazok. Ha ordibálsz velem. - néztem Ryan-re.
- Hát persze. Én viszont már a zsűrire vagyok kíváncsi!
- Én is. Szerintetek lesz valami bandatag?
- Kezdhetünk. - bólintott mindenki.
- Pasit fogok játszani. Déjá Vu.
- Bemelegítésnek megteszi! - kacsintott Denny.
- You know I love it when your hair's pulled back. Ugh, it drives me crazy... - kezdtem el énekelni és a basszerosra néztem, akinek raszta haja ténylegesen hátra volt fogva.
- Wohooo! - tapsoltak a csajok, amikor befejeztük a dalt.
- Köszönjük, köszönjük. - hajolt meg színpadiasan Ry. - Wasting Away?
- Miért pont az? - kérdezte Adam.
- Gondolom nem mondta Ryan, de azt gondoltam a versenyre. Persze csak, ha nektek is jó.
- Ja. - bólogatott Justin, amihez a többiek is csatlakoztak. - Második körösnek meg vihetnénk a Lonely Girl-t vagy a Would You Still Be There-t.
- Vagy A Match Into Water.
- Második kör?
- Tessék. - adta kezembe laptopját Sammie.
- A versenyre két dallal kell érkezni, mivel az idén kisebb változtatások történtek a a már közzétett programtervezetben.. - olvastam fel a honlapon írt tájékoztatót. - Nagyon jó. - adtam vissza barátnőmnek a kütyüt. - Amúgy én a Match-re szavazok. Ha ordibálsz velem. - néztem Ryan-re.
- Hát persze. Én viszont már a zsűrire vagyok kíváncsi!
- Én is. Szerintetek lesz valami bandatag?
- Talán.. Viszont akkor próbáljuk el a Wasting-et. - pengette meg gitárját Justin.
- Elmegyünk kajálni? - kérdezte a próba után Denny.
- Menjünk, mert farkaséhes vagyok! - simogattam meg korgó hasamat.
- Akkor ma sem viszem haza a gitárom! - tette le a sarokba gitártokját Ryan.
- Visszajössz érte.
- Aha, hogy majd az éjjeliőr szelleme elkapjon.
- Éjjeliőr szelleme, az.. - fordultam meg és elindultam az ajtó fel.
- Nem hiszel benne? - suttogta a fülembe a gitáros, mire felsikkantottam.
- Megbolondultál? - fordultam meg és fejbe csaptam, a többiek meg csak nevettek.
A büfébe (ami egy kis sarki étterem volt, de mi csak büfének hívtuk) szokás szerint hangoskodva és röhögve léptünk be, bár ez senkit sem zavart. Már megszokták
Rendeltünk magunknak, majd leültünk megszokott asztalunkhoz.
- Na ne. Mondjátok, hogy álmodom! - hallottam meg egy ismerős hangot kajálás közben, mire egy kicsit lefagytam.
- Nem haver, ez nem álom! - mosolygott Adam a mögöttem álló srácra, majd az asztalunkhoz húzott egy széket. - Dobd le magad!
- Nem akarok zavarni!
- Nem zavarsz! - rántottam vállat felé fordulva.
- Akkor kösz! - biccentett mosolyogva és levágódott Adam mellé.
Christian Mullins, a volt barátom és fél Chicago álompasija. Körülbelül fél éve szakítottunk, mert nem éreztem azt, hogy törődne velem. Nem ugyanabba a suliba jártunk, így nem találkoztunk minden nap, viszont amikor találkoztunk, akkor minden olyan tökéletes volt. Kivéve, ha a barátaival voltunk. Akkor szinte oda sem figyelt rám. Egy idő után a kettesben töltött idő sem volt ugyanolyan, és eljutottunk a szakításig.
- Hogyhogy visszajöttél? Alig két hete mentetek el. - nézett rám.
- Próbálnunk kell a Bandák Háborújára, ahhoz pedig én is kellek. - kaptam be pár darab sült krumplit.
- Értem. És milyen Oregon?
- Jó. Vannak barátaim, suli tűrhető..
- Mr. Ross-al? - szólt közbe, szemöldökét húzogatva Debby.
- Idióta. Rákerestél?
- Igen. Harminc éves és nincs nője. Hajts rá!
- Te beteg vagy! - röhögtem.
- Ééén?! Ugyan már! - legyintett és kacsintott egyet.
- Szóval. Minden zsír. És nem, nem fogok ráhajtani az irodalomtanáromra! - néztem a csajokra, akik csak a kezüket feltéve "védekeztek".
- Ma buli lesz a Gödörben, eljöttök? - pillantott körbe Chris, mi pedig egyből belementünk. A Gödör volt a chicago-i "aljanép" törzshelye. Az aljanép a hozzák hasonló lázadozókat és és lazulni vágyó fiatalokat jelentette. Arra a helyre flancoló, orrát fenn hordó, Collin féle ember még nem tette be lábát és ez így volt jó. A klub kinézete is tükrözte, hogy kik látogatják: sötétség, rockzene, fű, pia, eldugott szobák.. És egy galéria, ami rendszerint a miénk volt, ha ott voltunk. Sok dologba keveredtem már ott, amire nem vagyok büszke.. Kezdjük azzal, hogy 15 évesen voltam ott először.
Gyorsan hazamentünk átöltözni (mi Brookkal a nagyiéknál tanyáztunk, így azt mondtam próbára megyek), majd kilenckor találkoztunk a Gödör bejáratánál.
- Megjött a nagy csapat! - vigyorgott ránk kedvenc hústornyunk, Ricky.
- Meg ám! - kacsintottam és a többiekkel a nyomomban beléptem a szórakozóhelyre, amit belengett a cigifüst, az alkoholszag és az illuminált emberek boldogsága.
- Hiányzott? - karolta át vállamat Chris, ami abban a pillanatban nem nagyon zavart.
- Igen. Itt otthon vagyok. Végül is.. itt nőttem fel.
- És itt alapítottuk meg a bandát! - állt elém Ryan és áthúzva a tömegen, felvezetett a galériára. - Lehet lépni! - tapsolt kettőt az ott ülőknek, akik grimaszolva ugyan, de elhagyták helyünket.
- Piaaaa! - érkezett meg Denny és Adam egy-egy tálca piával. Itt nem kérnek személyit..:)
- Igyunk arra, hogy... meg fogjuk nyerni a Bandák Háborúját! - vett el egy rövidet Justin.
- Nem jó a medve bőrére előre inni! - húztam a szám.
- Akkor arra, hogy itt vagy! - ölelt meg Sam.
- Chelsre! - kiáltotta mindenki egyszerre.
- Rám! - hajtottam le italomat.
Pár óra, pár kör pia és pár szívásnyi fű (ami arra sem volt elég, hogy vigyorogjak) után valahogy Chris mellett kötöttem ki.
- Imádom ezt a számot. - döntöttem fejem vállára, amikor meghallottam a The Neighbourhood Afraid című szerzeményét.
- És a pasit is, aki énekli. - kuncogott.
- Csitt. Jesse Rutherford igenis szexi.
- Ha te mondod! - karolt át és megpuszilta fejem búbját.
- Zavarna, ha megcsókolnálak? - néztem fel rá.
- Szerinted? - hajolt közelebb és ajkaimra helyezte övéit. Csókunk egyre fűtöttebb lett és akaratom ellenére is eszembe jutottak a Collinnal töltött percek. - Baj van? - kérdezte Chris, amikor óvatosan eltoltam magamtól.
- Öhm.. Ki kell mennem a mosdóba! - pattantam fel, de korántsem a mellékhelyiség felé intéztem lépteimet.Átverekedtem magam magam a tömegen, majd amikor kiértem elővettem a telefonom és írtam egy üzenetet Justinnak.
Gateway Parkba mentem. Ki kell szellőztetnem a fejem.. Majd jelentkezem, ne parázzatok miattam!
xxC.
A főutcára kiérve megálltam a buszmegállóban, de szerencsére nem kellett sokat várakoznom, már jött is a jármű.
Az üléseken csak elszórva üldögéltek az emberek, így levágtam magam egy ablak melletti ülésre és körbenéztem.
A sofőrtől nem messze egy szőke lány ült, velem szemben, akinek könnyei patakokban folytak, de csendben sírt. Nem szipogott, nem rázkódott, csak sírt. A fájdalom, ami arcán volt, összeszorította szívemet, de az, ahogy tűrte tiszteletre ösztönzött. Ki tudja mi történhetett vele, mégis próbál erős maradni.
Majdnem mellettem, a túloldalon, egy idős házaspár ült, ám nem a megszokott fajtából. A bácsi feltűrt ingujja rálátást engedett tetovált karjára és a néni karján is volt pár minta. A szerelem csak úgy körüllengte őket és ez az a dolog, amiről a legtöbb ember csak álmodni mer. Az örök szerelemről.
A busz végében egy fiú bámult ki az ablakon, majd lassan elmosolyodott. Amikor a busz megállt a megállónál, megértettem, miért. Egy lány szállt fel egy négyévesforma kisfiúval karjában. A fiú azonnal átvette tőle a kicsit és immáron együtt ültek le az ülésekre.
Egy buszon vagy metrón sok minden megfigyelhető volt. Az emberek minden fajtájából látni lehetett minimum egyet. Iszákos, összetört szívű, szerelmes, összezavarodott.. Sok ember történetére kíváncsi lettem volna. Például a síró lányéra.. Anyukám mindig azt mondja, hogy pszichológus leszek, én meg folyamatosan kiröhögöm, de ha belegondolok, nem állna tőlem messze.. Vagy az, vagy az irodalom.:)
A Gateway Parknál leszálltam a buszról és besétáltam a kedvenc helyemig, ami a vízpartot jelenti. Kislánykoromban egyszer apu kihozott ide és azóta ez a kedvenc helyem, ha nyugalomról van szó. Leültem egy padra és egyik lábamat felhúzva magam elé, mélyet szippantottam a hajnali levegőből. Muszáj volt eljönnöm a Gödörből. Az, hogy a Chris-szel váltott csókok előhozták a Collinnal történtek emlékét, megrémisztett. Hiszen.. nem jelentettek semmit, akkor miért nem tudtam nélkülük megcsókolni egy olyan fiút, akit évekig teljes szívemmel szerettem.
Mindenki mást, idegen embereket is ki tudok ismerni, de a saját érzéseimmel nem vagyok tisztában. Erre is csak én vagyok képes.
Na milyen a buli??:D - érkezett az üzenet nővéremtől.
Gateway Park. Szükségem van egy testvérre.
Negyed óra és ott vagyok!!
Brook nem ijedt meg egy ilyen üzenettől. Tudta, hogy ha valami bajom lenne, nem ilyen stílusban írnék.
Negyed óra múlva ténylegesen megérkezett hozzám és egyből szorosan magához ölelt.
- Mi történt? - nézett szemembe a vállamat fogva.
- Ugye.. volt múltkor az a buli az egyik évfolyamtársamnál.
- Amire Ryan-t is meghívtad?
- Igen. Ott.. Ott egy kicsit sokat ittam és.. smároltam Collinnal.
- Várj. Nem ő az, akit folyamatosan csak oltasz?
- De.
- És ettől most miért lettél.. ilyen?
- Mert most pedig... Chris-szel tettem ugyanezt.
- Te önveszélyesebb vagy, mint én! - temette arcát tenyereibe.
- Tudom. - mondtam fájdalmasan.
- És mit csináltál? Vagy miért jöttél el??
- Mert eszembe jutottak a buliban történt dolgok. Miközben Chris-szel csókolóztam. De nem tudom, hogy miért, mert semmit sem érzek Collin iránt.
- Vagy csak ezt akarod magadnak bemesélni. Velem és Bennel is ez volt.
- De nem akarok semmit sem, amiben szerepel az a gennyláda! - fakadtam ki egy kicsit indulatosabban a kelleténél.
- Jó, jó, nyugi!
- Bocsánat, csak..
- Figyelj, beszélj Chris-szel. Dumáljátok át a dolgokat, mert gondolom nem közölted vele, hogy eljössz.
- Nem.
- Reggel hívd fel.
- Oké.
2014. április 28., hétfő
(ruha)
Reggel halvány mosollyal arcomon öleltem át Becs nyakát hátulról.
- Megfojtasz! - nyögte.
- Bocsi. - léptem elé és adtam neki két puszit.
- Túl nagy a jókedv! Mi történt veled Chicago-ban? - mosolyodott el, de a jelzőcsengő megszakította beszélgetésünket.
- A teremben elmesélem! - karoltam barátnőmbe és az irodalomterem felé húztam.
- Szóval? - dobta le padja mellé táskáját, amit én is megtettem, bár én nem hajigáltam a táskám. Ahhoz túlságosan is sokat ér.
- Szóval, semmi különös. - rántottam vállat.
- Nem akarom megzavarni a terpeszkedésed, de odamehetnék a helyemhez?
- Még átgondolom! - fordultam Collin felé. - Talán, ha szépen megkérnél..
- Légy oly kedves és állj egy kicsit arrébb! - mondta gúnyos arckifejezéssel.
- Nem volt valami szép, de tudod mit..? - ültem le. - Találkoztam volt pasimmal. - néztem barátnőmre.
- És? Chels, hadd ne kelljen mindent harapófogóval kihúznom belőled!
- Elmentünk a törzshelyünkre egy buliba, mármint a csapatunkkal, és ott volt egy kis..
- Ugye nem..?
- Nem, dehogy! Csak smároltunk.
- És utána nem volt ciki?
- De. El is jöttem a buliból, bár abban más is közrejátszott.. Viszont tegnap elmentünk ebédelni és megbeszéltük a dolgainkat.
- Összejöttök újra?
- Szia! - ült le velem szembe Chris, a Büfé egyik asztalához.
- Szia! Öhm.. Bocsi, hogy hajnalban csak úgy leléptem.
- Semmi baj, csak.. nem értettem, hogy miért.
- Kicsit nagy volt a zűr a fejemben. Muszáj volt egyedül lennem. - mondtam halkabban.
- Hé, Chels! Sisi, nézz ide! - kért lágyan, mire szemébe néztem. - Nem tudom, hogy mennyire voltam benne abban a zűrben, de szeretnék bocsánatot kérni azokért a dolgokért, amiket a múltban tettem. Nem voltam tisztában azzal, hogy mennyit jelentesz nekem és hogy milyen csodás lány vagy. Sajnálom.
- Én is, hogy a kapcsolatunk végén egy hisztis picsa voltam.
- Ugyan már.. Csak is miattam voltál olyan. - mosolyodott el halványan.
- Meg tudsz nekem bocsájtani?
- ... Ha veszel nekem egy sajtburgert!
- Éhenkórász! - hajtotta le fejét röhögve.
- Nem tudom. Nehéz lenne, hiszen ő Chicagoban van én meg itt.
- És?
- És? Sosem tudnánk együtt lenni. És különben is.. tudom, hogy ugyanaz lenne, mint anno, akármennyire bocsánatot kért. - legyintettem.
- Hát te tudod.. Amúgy hogy néz ki? Meg milyen a srác?
- Keress rá Facebook-on. Chris Mullins.
- Oks! De majd csak óra után. - pillantott a faliórára.
Csengő után pár másodperccel megérkezett Mr. Ross és bele is vágott a tananyagba.
- Ma a Hamletről kezdünk el beszélgetni. Mandy kérlek segíts kiosztani a könyveket! - nézett Ms. Csinibaba egyik csatlósára tanárunk, aki a száját húzogatva állt fel és segített kiosztani a könyveket. - Ki mit hallott már a Hamletről? - rakott a padomra egy példányt Mr. Ross.
- Lenni vagy nem lenni? Ez itt a kérdés! - kiáltott fel Rowan, mire felnevettünk.
- Rowan Harris-t hallhattuk, hölgyek, urak! - rázta a fejét mosolyogva Mr. Ross. - És egy kicsit helyesebb, ha így mondod: Lenni, vagy nem lenni: az itt a kérdés.
- Tanár úr, legalább tud valamit! - szólalt fel gúnyosan Becca.
- Igazad van Becca!
- Eljössz a bálba, ugye? - fogtak közre barátnőim.
- Minek menjek? El nem hív senki, én nem fogok senkinek pitizni és különben is, nem az én világom..
- De álarcos lesz!
- Mióta álarcosak a harmadikos és a végzős bálok?
- A harmadikos itt mindig az volt. A végzős nem. - magyarázta Ellie.
- Aha.. Figyeljetek, azt sem tudom, hogy egyáltalán mikor lesz!
- Május 16., péntek. - vágta rá egyből Becca.
- Átgondolom. - sóhajtottam egyet, mire "iiiiiiiiiiiiiii"-zni kezdtek. Ezek sem normálisak..:) - Megyek rajzra.
- Akkor óra után látjuk egymást!
- Engem már nem, mert rohanok öcsém meccsére, hogy legalább a végét lássam!
- Ja, rendben! Szurkolunk neki! - adott két puszit El, őt pedig Becs követte.
Otthon, Rob meccse után, már kényelmesbe átöltözve jutott eszembe, hogy a suliban hagytam a bioszcuccom. Gyorsan végiggondoltam, hogy elég-e a tanulásra az első, lyukas órám, de arra jutottam, hogy nem és elindultam az iskola felé.
A portánál elmagyaráztam a portásnak, hogy mi a helyzet, mire bólogatva tovább engedett. Nem túl gyors tempóban mentem a szekrényem felé, ahonnan kiszedtem a könyveimet (biztos, ami biztos az angol könyveimet is hazavittem), majd eldöntve, hogy én képtelen leszek azokat kézben hazacipelni, a tesiöltöző irányába indultam.
Az öltöző tele volt a szurkolók holmijaival, ebből pedig azt vontam le, hogy edzés van. Nekik és a focistáknak is. Az ottani szekrényből elővettem egy szövetszatyrot és abba beledobva a papírkötegeket, a lelátóhoz sétáltam. A tesiöltözőből két kijárat nyílik a pálya felé: egyik a "játékosbejáró", a másik pedig a lelátóra vezető lépcső. (Ezeken kívül még a benti pályára is nyílik bejárat, de az az öltöző másik oldaláról.)
Kettesével szedve a lépcsőfokokat jutottam fel a lelátóra, ahonnan tökéletesen láttam a tojáslabdát hajigáló fiúkat és a hajrázó lányokat is.
- Hát ez csodálatos.. - ráztam a fejem a pom-pom-okat jobbra-balra lengető szurkolókat nézve. Pár pillanat múlva letették a szalagcsomókat és rázni kezdték magukat. Két dolog jutott eszembe: 1.) a Jonas Brother Pom Poms száma. A lányok koreográfiája egy az egyben felismerhető volt a pálya szélén lejátszodó valamiben, de esküszöm, hogy Joe jobban nyomta anno a Single Ladies-re, mint azok ott lent (mondtam, hogy mindenevő vagyok zene terén, azt a három idiótát pedig nem tudtam kizárni az életemből, hiszen a csapból is ők folytak..:D) 2.) Hol voltak a szemei annak az embernek, aki ilyen mozgás koordinálatlan lányokat választott szurkolónak???
Röhögőgörccsel küszködve figyeltem, ahogy Sonia mindenáron fel akarja hívni magára Collin figyelmét, de csak annyit ér el show-jával, hogy a srácot hasba találják a labdával. Feltörő nevetésemre jó pár ember felém kapta a fejét, mire leslisszoltam az öltözőbe. A falnak támaszkodva röhögtem egy ideig, aztán összeszedve magam elindultam kifelé.
- Te meg mit keresel itt ilyenkor? - hallottam meg egy hangot magam mögül az öltözőtől nem messze, mire megfordultam.
- Mit érdekel az téged? - dobtam vállamra táskámat és keresztbe fontam karjaimat.
- Már kérdezni sem szabad? - jött közelebb.
- Neked nem.
- Ennyire zavarlak? - sziszegte körülbelül tíz centi távolságra tőlem.
- Tényleg válaszoljak? - vontam fel szemöldököm. - Na csá! - hagytam ott.
Este az ágyamban Tumblr-öztem, amikor találtam egy képet, amit muszáj voltam kirakni Facebookra a lányoknak.
Pár pillanat múlva már jöttek is a like-ok és a lányok kommentjei.
- Elmegyünk kajálni? - kérdezte a próba után Denny.
- Menjünk, mert farkaséhes vagyok! - simogattam meg korgó hasamat.
- Akkor ma sem viszem haza a gitárom! - tette le a sarokba gitártokját Ryan.
- Visszajössz érte.
- Aha, hogy majd az éjjeliőr szelleme elkapjon.
- Éjjeliőr szelleme, az.. - fordultam meg és elindultam az ajtó fel.
- Nem hiszel benne? - suttogta a fülembe a gitáros, mire felsikkantottam.
- Megbolondultál? - fordultam meg és fejbe csaptam, a többiek meg csak nevettek.
A büfébe (ami egy kis sarki étterem volt, de mi csak büfének hívtuk) szokás szerint hangoskodva és röhögve léptünk be, bár ez senkit sem zavart. Már megszokták
Rendeltünk magunknak, majd leültünk megszokott asztalunkhoz.
- Na ne. Mondjátok, hogy álmodom! - hallottam meg egy ismerős hangot kajálás közben, mire egy kicsit lefagytam.
- Nem haver, ez nem álom! - mosolygott Adam a mögöttem álló srácra, majd az asztalunkhoz húzott egy széket. - Dobd le magad!
- Nem akarok zavarni!
- Nem zavarsz! - rántottam vállat felé fordulva.
- Akkor kösz! - biccentett mosolyogva és levágódott Adam mellé.
Christian Mullins, a volt barátom és fél Chicago álompasija. Körülbelül fél éve szakítottunk, mert nem éreztem azt, hogy törődne velem. Nem ugyanabba a suliba jártunk, így nem találkoztunk minden nap, viszont amikor találkoztunk, akkor minden olyan tökéletes volt. Kivéve, ha a barátaival voltunk. Akkor szinte oda sem figyelt rám. Egy idő után a kettesben töltött idő sem volt ugyanolyan, és eljutottunk a szakításig.
- Hogyhogy visszajöttél? Alig két hete mentetek el. - nézett rám.
- Próbálnunk kell a Bandák Háborújára, ahhoz pedig én is kellek. - kaptam be pár darab sült krumplit.
- Értem. És milyen Oregon?
- Jó. Vannak barátaim, suli tűrhető..
- Mr. Ross-al? - szólt közbe, szemöldökét húzogatva Debby.
- Idióta. Rákerestél?
- Igen. Harminc éves és nincs nője. Hajts rá!
- Te beteg vagy! - röhögtem.
- Ééén?! Ugyan már! - legyintett és kacsintott egyet.
- Szóval. Minden zsír. És nem, nem fogok ráhajtani az irodalomtanáromra! - néztem a csajokra, akik csak a kezüket feltéve "védekeztek".
- Ma buli lesz a Gödörben, eljöttök? - pillantott körbe Chris, mi pedig egyből belementünk. A Gödör volt a chicago-i "aljanép" törzshelye. Az aljanép a hozzák hasonló lázadozókat és és lazulni vágyó fiatalokat jelentette. Arra a helyre flancoló, orrát fenn hordó, Collin féle ember még nem tette be lábát és ez így volt jó. A klub kinézete is tükrözte, hogy kik látogatják: sötétség, rockzene, fű, pia, eldugott szobák.. És egy galéria, ami rendszerint a miénk volt, ha ott voltunk. Sok dologba keveredtem már ott, amire nem vagyok büszke.. Kezdjük azzal, hogy 15 évesen voltam ott először.
Gyorsan hazamentünk átöltözni (mi Brookkal a nagyiéknál tanyáztunk, így azt mondtam próbára megyek), majd kilenckor találkoztunk a Gödör bejáratánál.
- Megjött a nagy csapat! - vigyorgott ránk kedvenc hústornyunk, Ricky.
- Meg ám! - kacsintottam és a többiekkel a nyomomban beléptem a szórakozóhelyre, amit belengett a cigifüst, az alkoholszag és az illuminált emberek boldogsága.
- Hiányzott? - karolta át vállamat Chris, ami abban a pillanatban nem nagyon zavart.
- Igen. Itt otthon vagyok. Végül is.. itt nőttem fel.
- És itt alapítottuk meg a bandát! - állt elém Ryan és áthúzva a tömegen, felvezetett a galériára. - Lehet lépni! - tapsolt kettőt az ott ülőknek, akik grimaszolva ugyan, de elhagyták helyünket.
- Piaaaa! - érkezett meg Denny és Adam egy-egy tálca piával. Itt nem kérnek személyit..:)
- Igyunk arra, hogy... meg fogjuk nyerni a Bandák Háborúját! - vett el egy rövidet Justin.
- Nem jó a medve bőrére előre inni! - húztam a szám.
- Akkor arra, hogy itt vagy! - ölelt meg Sam.
- Chelsre! - kiáltotta mindenki egyszerre.
- Rám! - hajtottam le italomat.
Pár óra, pár kör pia és pár szívásnyi fű (ami arra sem volt elég, hogy vigyorogjak) után valahogy Chris mellett kötöttem ki.
- Imádom ezt a számot. - döntöttem fejem vállára, amikor meghallottam a The Neighbourhood Afraid című szerzeményét.
- És a pasit is, aki énekli. - kuncogott.
- Csitt. Jesse Rutherford igenis szexi.
- Ha te mondod! - karolt át és megpuszilta fejem búbját.
- Zavarna, ha megcsókolnálak? - néztem fel rá.
- Szerinted? - hajolt közelebb és ajkaimra helyezte övéit. Csókunk egyre fűtöttebb lett és akaratom ellenére is eszembe jutottak a Collinnal töltött percek. - Baj van? - kérdezte Chris, amikor óvatosan eltoltam magamtól.
- Öhm.. Ki kell mennem a mosdóba! - pattantam fel, de korántsem a mellékhelyiség felé intéztem lépteimet.Átverekedtem magam magam a tömegen, majd amikor kiértem elővettem a telefonom és írtam egy üzenetet Justinnak.
Gateway Parkba mentem. Ki kell szellőztetnem a fejem.. Majd jelentkezem, ne parázzatok miattam!
xxC.
A főutcára kiérve megálltam a buszmegállóban, de szerencsére nem kellett sokat várakoznom, már jött is a jármű.
Az üléseken csak elszórva üldögéltek az emberek, így levágtam magam egy ablak melletti ülésre és körbenéztem.
A sofőrtől nem messze egy szőke lány ült, velem szemben, akinek könnyei patakokban folytak, de csendben sírt. Nem szipogott, nem rázkódott, csak sírt. A fájdalom, ami arcán volt, összeszorította szívemet, de az, ahogy tűrte tiszteletre ösztönzött. Ki tudja mi történhetett vele, mégis próbál erős maradni.
Majdnem mellettem, a túloldalon, egy idős házaspár ült, ám nem a megszokott fajtából. A bácsi feltűrt ingujja rálátást engedett tetovált karjára és a néni karján is volt pár minta. A szerelem csak úgy körüllengte őket és ez az a dolog, amiről a legtöbb ember csak álmodni mer. Az örök szerelemről.
A busz végében egy fiú bámult ki az ablakon, majd lassan elmosolyodott. Amikor a busz megállt a megállónál, megértettem, miért. Egy lány szállt fel egy négyévesforma kisfiúval karjában. A fiú azonnal átvette tőle a kicsit és immáron együtt ültek le az ülésekre.
Egy buszon vagy metrón sok minden megfigyelhető volt. Az emberek minden fajtájából látni lehetett minimum egyet. Iszákos, összetört szívű, szerelmes, összezavarodott.. Sok ember történetére kíváncsi lettem volna. Például a síró lányéra.. Anyukám mindig azt mondja, hogy pszichológus leszek, én meg folyamatosan kiröhögöm, de ha belegondolok, nem állna tőlem messze.. Vagy az, vagy az irodalom.:)
A Gateway Parknál leszálltam a buszról és besétáltam a kedvenc helyemig, ami a vízpartot jelenti. Kislánykoromban egyszer apu kihozott ide és azóta ez a kedvenc helyem, ha nyugalomról van szó. Leültem egy padra és egyik lábamat felhúzva magam elé, mélyet szippantottam a hajnali levegőből. Muszáj volt eljönnöm a Gödörből. Az, hogy a Chris-szel váltott csókok előhozták a Collinnal történtek emlékét, megrémisztett. Hiszen.. nem jelentettek semmit, akkor miért nem tudtam nélkülük megcsókolni egy olyan fiút, akit évekig teljes szívemmel szerettem.
Mindenki mást, idegen embereket is ki tudok ismerni, de a saját érzéseimmel nem vagyok tisztában. Erre is csak én vagyok képes.
Na milyen a buli??:D - érkezett az üzenet nővéremtől.
Gateway Park. Szükségem van egy testvérre.
Negyed óra és ott vagyok!!
Brook nem ijedt meg egy ilyen üzenettől. Tudta, hogy ha valami bajom lenne, nem ilyen stílusban írnék.
Negyed óra múlva ténylegesen megérkezett hozzám és egyből szorosan magához ölelt.
- Mi történt? - nézett szemembe a vállamat fogva.
- Ugye.. volt múltkor az a buli az egyik évfolyamtársamnál.
- Amire Ryan-t is meghívtad?
- Igen. Ott.. Ott egy kicsit sokat ittam és.. smároltam Collinnal.
- Várj. Nem ő az, akit folyamatosan csak oltasz?
- De.
- És ettől most miért lettél.. ilyen?
- Mert most pedig... Chris-szel tettem ugyanezt.
- Te önveszélyesebb vagy, mint én! - temette arcát tenyereibe.
- Tudom. - mondtam fájdalmasan.
- És mit csináltál? Vagy miért jöttél el??
- Mert eszembe jutottak a buliban történt dolgok. Miközben Chris-szel csókolóztam. De nem tudom, hogy miért, mert semmit sem érzek Collin iránt.
- Vagy csak ezt akarod magadnak bemesélni. Velem és Bennel is ez volt.
- De nem akarok semmit sem, amiben szerepel az a gennyláda! - fakadtam ki egy kicsit indulatosabban a kelleténél.
- Jó, jó, nyugi!
- Bocsánat, csak..
- Figyelj, beszélj Chris-szel. Dumáljátok át a dolgokat, mert gondolom nem közölted vele, hogy eljössz.
- Nem.
- Reggel hívd fel.
- Oké.
2014. április 28., hétfő
(ruha)
Reggel halvány mosollyal arcomon öleltem át Becs nyakát hátulról.
- Megfojtasz! - nyögte.
- Bocsi. - léptem elé és adtam neki két puszit.
- Túl nagy a jókedv! Mi történt veled Chicago-ban? - mosolyodott el, de a jelzőcsengő megszakította beszélgetésünket.
- A teremben elmesélem! - karoltam barátnőmbe és az irodalomterem felé húztam.
- Szóval? - dobta le padja mellé táskáját, amit én is megtettem, bár én nem hajigáltam a táskám. Ahhoz túlságosan is sokat ér.
- Szóval, semmi különös. - rántottam vállat.
- Nem akarom megzavarni a terpeszkedésed, de odamehetnék a helyemhez?
- Még átgondolom! - fordultam Collin felé. - Talán, ha szépen megkérnél..
- Légy oly kedves és állj egy kicsit arrébb! - mondta gúnyos arckifejezéssel.
- Nem volt valami szép, de tudod mit..? - ültem le. - Találkoztam volt pasimmal. - néztem barátnőmre.
- És? Chels, hadd ne kelljen mindent harapófogóval kihúznom belőled!
- Elmentünk a törzshelyünkre egy buliba, mármint a csapatunkkal, és ott volt egy kis..
- Ugye nem..?
- Nem, dehogy! Csak smároltunk.
- És utána nem volt ciki?
- De. El is jöttem a buliból, bár abban más is közrejátszott.. Viszont tegnap elmentünk ebédelni és megbeszéltük a dolgainkat.
- Összejöttök újra?
- Szia! - ült le velem szembe Chris, a Büfé egyik asztalához.
- Szia! Öhm.. Bocsi, hogy hajnalban csak úgy leléptem.
- Semmi baj, csak.. nem értettem, hogy miért.
- Kicsit nagy volt a zűr a fejemben. Muszáj volt egyedül lennem. - mondtam halkabban.
- Hé, Chels! Sisi, nézz ide! - kért lágyan, mire szemébe néztem. - Nem tudom, hogy mennyire voltam benne abban a zűrben, de szeretnék bocsánatot kérni azokért a dolgokért, amiket a múltban tettem. Nem voltam tisztában azzal, hogy mennyit jelentesz nekem és hogy milyen csodás lány vagy. Sajnálom.
- Én is, hogy a kapcsolatunk végén egy hisztis picsa voltam.
- Ugyan már.. Csak is miattam voltál olyan. - mosolyodott el halványan.
- Meg tudsz nekem bocsájtani?
- ... Ha veszel nekem egy sajtburgert!
- Éhenkórász! - hajtotta le fejét röhögve.
- Nem tudom. Nehéz lenne, hiszen ő Chicagoban van én meg itt.
- És?
- És? Sosem tudnánk együtt lenni. És különben is.. tudom, hogy ugyanaz lenne, mint anno, akármennyire bocsánatot kért. - legyintettem.
- Hát te tudod.. Amúgy hogy néz ki? Meg milyen a srác?
- Keress rá Facebook-on. Chris Mullins.
- Oks! De majd csak óra után. - pillantott a faliórára.
Csengő után pár másodperccel megérkezett Mr. Ross és bele is vágott a tananyagba.
- Ma a Hamletről kezdünk el beszélgetni. Mandy kérlek segíts kiosztani a könyveket! - nézett Ms. Csinibaba egyik csatlósára tanárunk, aki a száját húzogatva állt fel és segített kiosztani a könyveket. - Ki mit hallott már a Hamletről? - rakott a padomra egy példányt Mr. Ross.
- Lenni vagy nem lenni? Ez itt a kérdés! - kiáltott fel Rowan, mire felnevettünk.
- Rowan Harris-t hallhattuk, hölgyek, urak! - rázta a fejét mosolyogva Mr. Ross. - És egy kicsit helyesebb, ha így mondod: Lenni, vagy nem lenni: az itt a kérdés.
- Tanár úr, legalább tud valamit! - szólalt fel gúnyosan Becca.
- Igazad van Becca!
- Eljössz a bálba, ugye? - fogtak közre barátnőim.
- Minek menjek? El nem hív senki, én nem fogok senkinek pitizni és különben is, nem az én világom..
- De álarcos lesz!
- Mióta álarcosak a harmadikos és a végzős bálok?
- A harmadikos itt mindig az volt. A végzős nem. - magyarázta Ellie.
- Aha.. Figyeljetek, azt sem tudom, hogy egyáltalán mikor lesz!
- Május 16., péntek. - vágta rá egyből Becca.
- Átgondolom. - sóhajtottam egyet, mire "iiiiiiiiiiiiiii"-zni kezdtek. Ezek sem normálisak..:) - Megyek rajzra.
- Akkor óra után látjuk egymást!
- Engem már nem, mert rohanok öcsém meccsére, hogy legalább a végét lássam!
- Ja, rendben! Szurkolunk neki! - adott két puszit El, őt pedig Becs követte.
Otthon, Rob meccse után, már kényelmesbe átöltözve jutott eszembe, hogy a suliban hagytam a bioszcuccom. Gyorsan végiggondoltam, hogy elég-e a tanulásra az első, lyukas órám, de arra jutottam, hogy nem és elindultam az iskola felé.
A portánál elmagyaráztam a portásnak, hogy mi a helyzet, mire bólogatva tovább engedett. Nem túl gyors tempóban mentem a szekrényem felé, ahonnan kiszedtem a könyveimet (biztos, ami biztos az angol könyveimet is hazavittem), majd eldöntve, hogy én képtelen leszek azokat kézben hazacipelni, a tesiöltöző irányába indultam.
Az öltöző tele volt a szurkolók holmijaival, ebből pedig azt vontam le, hogy edzés van. Nekik és a focistáknak is. Az ottani szekrényből elővettem egy szövetszatyrot és abba beledobva a papírkötegeket, a lelátóhoz sétáltam. A tesiöltözőből két kijárat nyílik a pálya felé: egyik a "játékosbejáró", a másik pedig a lelátóra vezető lépcső. (Ezeken kívül még a benti pályára is nyílik bejárat, de az az öltöző másik oldaláról.)
Kettesével szedve a lépcsőfokokat jutottam fel a lelátóra, ahonnan tökéletesen láttam a tojáslabdát hajigáló fiúkat és a hajrázó lányokat is.
- Hát ez csodálatos.. - ráztam a fejem a pom-pom-okat jobbra-balra lengető szurkolókat nézve. Pár pillanat múlva letették a szalagcsomókat és rázni kezdték magukat. Két dolog jutott eszembe: 1.) a Jonas Brother Pom Poms száma. A lányok koreográfiája egy az egyben felismerhető volt a pálya szélén lejátszodó valamiben, de esküszöm, hogy Joe jobban nyomta anno a Single Ladies-re, mint azok ott lent (mondtam, hogy mindenevő vagyok zene terén, azt a három idiótát pedig nem tudtam kizárni az életemből, hiszen a csapból is ők folytak..:D) 2.) Hol voltak a szemei annak az embernek, aki ilyen mozgás koordinálatlan lányokat választott szurkolónak???
Röhögőgörccsel küszködve figyeltem, ahogy Sonia mindenáron fel akarja hívni magára Collin figyelmét, de csak annyit ér el show-jával, hogy a srácot hasba találják a labdával. Feltörő nevetésemre jó pár ember felém kapta a fejét, mire leslisszoltam az öltözőbe. A falnak támaszkodva röhögtem egy ideig, aztán összeszedve magam elindultam kifelé.
- Te meg mit keresel itt ilyenkor? - hallottam meg egy hangot magam mögül az öltözőtől nem messze, mire megfordultam.
- Mit érdekel az téged? - dobtam vállamra táskámat és keresztbe fontam karjaimat.
- Már kérdezni sem szabad? - jött közelebb.
- Neked nem.
- Ennyire zavarlak? - sziszegte körülbelül tíz centi távolságra tőlem.
- Tényleg válaszoljak? - vontam fel szemöldököm. - Na csá! - hagytam ott.
Este az ágyamban Tumblr-öztem, amikor találtam egy képet, amit muszáj voltam kirakni Facebookra a lányoknak.
![]() |
| Sammie, Debbs. Ismerős? :'D <3 |
Debby: Pabloooooooooooooooo <3
Sam: Soha! ;)
Sam: Chels..:

Én: "úgy csinálok, mintha egy bandában lennék"..
Debby: De csak, mintha..;)
Sonia: Hogy tudtok ilyeneket szeretni?? Fujj.
Ezt meg ki hívta ide, most őszintén????!!
Én: Te neked muszáj volt idejönnöd??
Sonia: Ez egy nyilvános poszt..;)
Debby: Ha már Vic-ről van szó, akkor vele küldelek el:

Én: Imádlak Debbs:D
Sam: Idióta :') <3
Sonia: Paraszt!
Debby: Au. Ez fájt! Mármint az, hogy bevertem a könyököm a kilincsbe..;) Na tűnés cicavirág!
Ez a nap egy katasztrófa volt. Hogy miért? Ebédnél Sonnie-ka belém kötött én meg ugyebár nem hagytam magam. Természetesen a tanárok a legjobb pillanatban jelentek meg, így az igazgatóiban kötöttünk ki.
- Halljam, mi történt? - dőlt hátra székében az diri.
- Joyner igazgató úr, higyje el én nem csináltam semmit! Ő jött nekem! - adta az ártatlant Sonia, mire felkuncogva hátravetettem a fejem.
- Van valami hozzáfűznivalód Chelsea?
- Nézze igazgató úr. Gondolom tudja, hogy az előző sulimban jó pár balhéban részem volt, de Istenre esküszöm, hogy ezt most nem én kezdtem! Ránézni nincs kedvem erre, - biccentettem fejemmel a mellettem ülő lány felé - nemhogy belekötni.
- Na jó. - kezdte kis gondolkodás után a férfi. - Mivel mindkettőtöknek ez volt az első ilyen ügye, itt, - nézett rám - ezért egy szóbeli figyelmeztetéssel megússzátok. De többet nem akarlak titeket az irodámban látni!
- Köszönöm igazgató úr! - nyávogott Sonia és kirázta magát a helyiségből.
- Köszönöm! - biccentettem és jóval lazábban kisétáltam.
- Na?? - rohantak le a csajok.
- Csak szóbeli! - mondtam, de tekintetem összeakadt a Sonia-t ölelő Collinéval. - Menjünk órára! - kaotam el fejemet és elindultam a szekrények irányába.
- Hé Chels! - ez már megint itt van?
- Hmm? - fordultam Collin felé az üres mellékfolyosón.
- Nem volt semmi, amit lenyomtál ebédnél! - nézett rám azzal a féregvigyorával.
- Kösz. Ennyi? Mehetek?
- Ami azt illeti..
- Figyelj. Csak ketten vagyunk itt, nekem nem kell az "ájuljonelmindennőatökéletességemtőlésaszépenszedettszemöldökömtől" éned. - forgattam a szemeim, Collin meg csak elkezdett röhögni. - Most mi van?
- Szépen.. szépen szedett szemöldök? - nézett rám.
- Ja.
- Nem is szedem.
- Lehetetlen! - ráztam meg a fejem.
- Nem vagyok meleg.
- Ez nemi hovatartozástól független. Ha igényes vagy, szeded.
- Természetesen ilyen.
- Halljam, mi történt? - dőlt hátra székében az diri.
- Joyner igazgató úr, higyje el én nem csináltam semmit! Ő jött nekem! - adta az ártatlant Sonia, mire felkuncogva hátravetettem a fejem.
- Van valami hozzáfűznivalód Chelsea?
- Nézze igazgató úr. Gondolom tudja, hogy az előző sulimban jó pár balhéban részem volt, de Istenre esküszöm, hogy ezt most nem én kezdtem! Ránézni nincs kedvem erre, - biccentettem fejemmel a mellettem ülő lány felé - nemhogy belekötni.
- Na jó. - kezdte kis gondolkodás után a férfi. - Mivel mindkettőtöknek ez volt az első ilyen ügye, itt, - nézett rám - ezért egy szóbeli figyelmeztetéssel megússzátok. De többet nem akarlak titeket az irodámban látni!
- Köszönöm igazgató úr! - nyávogott Sonia és kirázta magát a helyiségből.
- Köszönöm! - biccentettem és jóval lazábban kisétáltam.
- Na?? - rohantak le a csajok.
- Csak szóbeli! - mondtam, de tekintetem összeakadt a Sonia-t ölelő Collinéval. - Menjünk órára! - kaotam el fejemet és elindultam a szekrények irányába.
- Hé Chels! - ez már megint itt van?
- Hmm? - fordultam Collin felé az üres mellékfolyosón.
- Nem volt semmi, amit lenyomtál ebédnél! - nézett rám azzal a féregvigyorával.
- Kösz. Ennyi? Mehetek?
- Ami azt illeti..
- Figyelj. Csak ketten vagyunk itt, nekem nem kell az "ájuljonelmindennőatökéletességemtőlésaszépenszedettszemöldökömtől" éned. - forgattam a szemeim, Collin meg csak elkezdett röhögni. - Most mi van?
- Szépen.. szépen szedett szemöldök? - nézett rám.
- Ja.
- Nem is szedem.
- Lehetetlen! - ráztam meg a fejem.
- Nem vagyok meleg.
- Ez nemi hovatartozástól független. Ha igényes vagy, szeded.
- Természetesen ilyen.
- Nem gondolod, hogy túlzásba viszed a tökéletességet?
- Tökéletes vagyok? - mosolyodott el féloldalasan, mire éreztem, hogy elvörösödöm. Mi?? - Elpirultál!
- Mi? Nem! - takartam el arcomat kezeimmel. - Utállak!
- Mondj valami újat! - nevetett fel.
- Én most inkább megyek! És csak, hogy tudd, nem vagy tökéletes! - böktem meg mellkasát és elindultam a főfolyosóra, ami addigra majdnem teljesen kiürült. - I want you. We can bring it on the floor. You've never danced like this before. We don't talk about it. Dancing on, do the boogie all night long. Stoned in paradise. Shouldn't talk about it.. - énekelgettem, elég hangosan ahhoz, hogy a mögöttem jövő Collin meghallja.
- Azta!
- Nem hallottál semmit! - fordultam hátra.
- Igenis, kapitány! - szalutált.
Jókedvvel sétáltam haza és jókedvem otthon sem szállt el. Gyűlölöm Collint!:D
- Tökéletes vagyok? - mosolyodott el féloldalasan, mire éreztem, hogy elvörösödöm. Mi?? - Elpirultál!
- Mi? Nem! - takartam el arcomat kezeimmel. - Utállak!
- Mondj valami újat! - nevetett fel.
- Én most inkább megyek! És csak, hogy tudd, nem vagy tökéletes! - böktem meg mellkasát és elindultam a főfolyosóra, ami addigra majdnem teljesen kiürült. - I want you. We can bring it on the floor. You've never danced like this before. We don't talk about it. Dancing on, do the boogie all night long. Stoned in paradise. Shouldn't talk about it.. - énekelgettem, elég hangosan ahhoz, hogy a mögöttem jövő Collin meghallja.
- Azta!
- Nem hallottál semmit! - fordultam hátra.
- Igenis, kapitány! - szalutált.
Jókedvvel sétáltam haza és jókedvem otthon sem szállt el. Gyűlölöm Collint!:D






