2014. június 26., csütörtök

03.


(Ruha)

Egy másnaposság utáni hétfő reggel sosem jó. Az ember harmadnapos, ami még rosszabb, mint a másnap, ráadásul ez még meg van spékelve azzal, hogy suliba kell menni. Jó.. most jön az a jogos mondat, hogy "kellett nekem buliznom", de hát mit lehet tenni?! Fiatalság bolondság.
- Ellie! - kiáltottam barátnőm után a suli előtt és odakocogtam hozzá.
- Szia! - ölelt meg. - Hogy vagy?
- Szarul. De már nem annyira, mint tegnap!
- Akkor kábé úgy, mint én!
- Jaja! Becca?
- Nem jön ma. Anyukája elutazik és kiviszik a reptérre!
- Értem! Akkor egyedül megyek irodalomra!
- Mr. Ross... - ájuldozott El, mire felnevettünk. - Majd találkozunk!
- Okés! Szia!
- Szia!

Az irodalomteremben furcsamód már bent volt Mr. Ross. De csak ő.
- Jó reggelt tanár úr!
- Á, - fordult felém - szia Chels! Hogy telt a hétvégéd? - ült fel az asztalára és elővett egy müzliszeletet. Én közben felpillantottam a faliórára, ami csak 3/4 kilencet mutatott. Akkor ezért nincs még itt senki... Elnéztem a telefonom óráját.
- Jól. Bulival, amire el sem akartam menni. És lehet, jobb is lett volna, ha nem megyek.. - ültem le a "megszokott" helyemre.
- Történt valami? Lehet, hogy sablon tanár-duma lesz, de nyugodtan keress meg, ha beszélni akarsz valakivel!
- Köszönöm. - mosolyodtam el halványan. - Igazából... Kicsit sokat ittam és olyat csináltam, amit józanként soha a büdös életben nem tennék meg!
- Ugye nem büntetendő?
- Dehogy! Ha csak az, hogy az általad legnagyobb tahónak titulált fiúval smárolsz egy idegen ház fürdőjében, bűnnek nem számít..
- Tippelhetek, hogy ki ez a "tahó"? - harapott bele müzlijébe.
- Csak tessék!
- Collin Simmons.
- A tanár úr valami természetfeletti képességgel van megáldva! - csettintettem.
- Igen. Mert ehhez olyan sok tudomány kell! - kuncogott. - Adhatok egy tanácsot? - válaszként csak bólintottam. - Várd ki, mi lesz a vége! Nem olyan szörnyű srác ez a Collin, csak fent akarja tartani a rosszfiú hírnevét. Adj neki egy kis időt, ha emlékszik arra, amit a bulin tettetek és akar belőle valamit, akkor tenni fog érte! Lehet, hogy nem fogod észrevenni, de tenni fog érte!
- Honnan tudja, hogy jó srác?
- Néha itt maradt óra után tavaly.. - rántott vállat. - Beszélgettünk és teljesen más volt, mint az órákon vagy akárhol máshol!
- De ő olyan... Érzéketlen, bunkó, nagyképű és még órákig tudnám sorolni, hogy mi!! - döntöttem fejem a padra.
- Chels.. - kuncogott megint. - Hidd el, hogy ezek közül, minimum a fele nem igaz rá! Csak meg kell ismerni.
- Nem akarom megismerni!
- Térjünk vissza erre pár hónap múlva. - biccentett. - És egyél valamit, sápadt vagy!
- Szédülök is egy kicsit. - dőltem hátra a széken.
- Tessék! - dobott oda egy müzliszeletet.
- Köszönöm! Hány ilyen van magánál? - vigyorogtam el.
- Sok. - kacsintott.

Az ebédlőben természetesen Ellie-vel voltam, de mivel csak ketten voltunk, Damienék odatelepedtek hozzánk.
- Asszem én most megyek! - sutyorogtam barátnőmnek.
- Maradsz! - fogta meg karomat. - Kérlek, miattam! - nézett szemembe.
- Csak miattad. - mosolyogtam rá kedvesen.
- Imádlak! - nyomott puszit az arcomra.
- Hey, hey! Miez? Lenyúlod a csajomat?
- Persze Damien drágám. - néztem rá. - A hétvégén átmentem leszbikusba!
- A kis vicces! - grimaszolt.
- A kis elmeháborodott!
- Hogy tetszett a buli, Chels? - kérdezte Liam.
- Nem volt rossz, bár jobban éreztem volna magam, ha nem csak egy haverom van ott!
- Ez a Ryan baromi jófej volt! - nevetett fel Ellie.
- Aident kéne megismerned. Ő egy igazi idióta! - röhögtem. - Majd egyszer eljössz velem Chicagoba!
- Szavadon foglak.
- Oké!
- De azért, ennek ellenére, jó volt?
- Ja. Csak legközelebb zenéz is játszatok! Konkrétan egy dal volt, amit zenének tituláltam!
- Mi? - nézett rám Collin. Ne mutasd, hogy mindenre emlékszel! Keményebb vagy te ennél!
- In too deep. A Sum41-tól. De ezt mondjuk el is vártam egy bulitól!
- Miért, ti mire szoktatok bulizni?
- Pierce the Veil, Of Mice and Men, Falling in Reverse, Sleeping with Sirens, Sum41, Blink182, Tonight Alive, We are the In Crowd, The All-American Rejects, régi Avril Lavigne számok és még nagyon sok más.
- Ebből talán hármat ismertem! - mondta Rowan.
- Nyugtass meg, hogy tudod mi az a Nirvana! És nem csak a tömeggyártmány pólókról..
- Tudom, mi az a Nirvana! - nevetett. - Ennyire ne nézz.. nem tudom minek. Minek nézhet egy rocker?
- Sok mindennek! - mosolyodtam el féloldalasan.

Hazafelé sikerült "összeszednem" Rowant, akiről kiderült, hogy egy utcára lakik tőlünk.
- Muszáj neked velem jönnöd? - vágtam fájdalmas fejet.
- Aha! - dobta át karját a vállamon.
- Vedd le rólam a kezed! - ráztam le az említett testrészt magamról.
- Miért utálsz ennyire?
- Nem utállak... Csak szimplán nem szeretlek!
- De miért? - kérdezte komoly arccal.
- Mert.
- Köszi!
- Szerinted? Egy szülők által pénzelt, felfuvalkodott hólyag vagy a haverjaiddal együtt!
- Ez... nem tudok mit mondani. - nézett maga elé. - Igazából már sok embertől hallottam.
- És nem gondolkoztál el azon, hogy esetleg igaz?
- De. De őszintén szólva nem nagyon érdekel, én így érzem jól magam.
- Jó neked. - ráztam meg picit a fejem. - Csak nem értem, hogy ebben mi olyan jó.. De igazából nem is érdekel.
- És abban, hogy ennyire ellenszenves vagy?
- Rowan, semmi kedvem most ehhez...
- De nem rosszból, csak érdekel!
- Ilyen vagyok. Ilyennek születtem. Szerencsém volt, hogy Chicagoban találtam még ilyen embereket és jóba lettem velük.
- Cool. Én itt eltűnök, további jó utat!
- Most már jó lesz! - kacsintottam.
- Meg sem ölelsz? - tárta szét karjait, mire elfintorodtam. - Szia Chels! - intett nevetve.
- Cső! - intettem én is, majd folytattam utamat.


Collin

- Collin drágám, vendéged van! - dugta be fejét szobám ajtaján anyu.
- Ki az? - kérdeztem, de tekintetem végig a monitoron volt.
- Én! - lépett be Sonia. Már csak ez hiányzott...
- Szia Sonnie! - erőltettem mosolyt az arcomra.
- Nem is örülsz nekem? - ült le az ölembe "szomorú" arccal.
- De, csak egy kicsit szarul érzem magam. - állítottam fel és én is felálltam a székről. - Hogyhogy itt? - kérdeztem miközben elterültem az ágyamon.
- Gondoltam meglátogatlak. Olyan régen voltunk kettesben, a buliban is csak úgy felszívódtál.. - ült a csípőmre, amit normál esetben bírtam volna, most viszont legszívesebben elhánytam volna magam. - Valami baj volt? - hajolt közel arcomhoz.
- Son, ezt ne most. - toltam el magamtól.
- Mi a franc van veled? - akadt ki, kicsit talán jogosan és felállt.
- Semmi. Már mondtam, hogy szarul vagyok! - bámultam a plafont.
- Hívj, ha normális leszel! - viharzott ki a szobámból.
- Történt valami? - jelent meg egy kicsivel később anya.
- Igen. De nem most..
- Akarsz róla mesélni? - ült le ágyam szélére.
- Anya, már lejárt a munkaidőd. - mosolyogtam rá halványan.
- Vegyük úgy, hogy túlórázok! - legyintett. - Na mesélj csak!
- Egy hete jött egy csaj a suliba.
- Jól kezdődik.. - sóhajtott.
- Tök más, mint a többi, Beccát kivéve, mert vele teljesen egyezik a vélemény rólunk. Viszont még tőle is különbözik egy kicsit. Folyamatosan csak osszuk egymást, de a buliban...
- Védekeztetek??
- Addig nem jutottunk el. És az a baj, hogy mindenre emlékszem, annak ellenére, hogy ittam. De azt nem tudom, hogy ő...
- Emlékszik-e. Értem. És.. érzel..
- Chelsea.
- Chelsea iránt valamit?
- Nem tudom. És ez kerget az őrületbe! - húztam egy párnát a fejemre.
- Kisfiam, olyan vagy, mint egy kamaszlány a piros betűs napjain! - nevetett fel az ágyam végében ülő nő, majd félig felállva leszedte rólam a párnát.
- Nem ezt a reakciót vártam.
- Tudom. Figyelj, először azon kell elgondolkodnod, hogy érzel-e iránta valamit. Aztán jöhet a többi!

Chelsea

Este pizsiben ültem az ágyamon a gitárommal a kezemben és gondolkoztam, hogy miért is van a hangszer a kezemben.. Szinte öntudatlanul kezdtem játszani a Check Yes Juliet-et a We The Kings-től és hangban sem fogtam vissza magam. A dal vége felé Brook is csatlakozott hozzám, anyuék pedig az ajtóból figyeltek minket.
- You and me! - fejeztük be, majd nevetve megöleltük egymást.
- Fa hangom van, de veled szeretek énekelni! - mondta a földön ülő nővérem.
- Nincs is fa hangod! - mondták anyuék és meg egyből kontráztam.
- Fa hangja van!
- Köszi húgi! - dobott puszit. - Még egy dal? De most csak te énekelsz.
- Ok. Hold On Till May. - kezdtem el egyik kedvenc Pierce The Veil számomat. Mire a végére értem könnyes volt a szemem, így a pólóm alját felemelve megtöröltem arcomat.
- Miért sírsz kicsim? - guggolt elém anyu.
- Nem tudom. - rántottam vállat apró mosollyal. - Visszarakod a helyére? - nyújtottam oda gitáromat Brooknak.
- Persze! - állt fel és lerakta az állványára a hangszert.
- Lányok, idén is szeretnétek menni arra a war...
- Warped-ra? Ez kérdés?? - néztem hülyén apura.
- Igaz. Ide, a portlandire?
- Aha! - bólintottunk. Szerintem én az egész "pereputtyomat" iderángatom Chicago-ból.
- Rendben, akkor megveszem nektek a jegyeket.
- Pusszpussz! - cuppogtunk és, amint kimentek anyuék, én már hívtam is Aiden-t.
- Lökjed!
- Megvettétek már a Warped Tour-ra a jegyeiteket?
- Nem. Miért?
- A portlandire vegyétek!
- Ok. Akkor nem kell félnünk attól, hogy nélkülünk mész.
- Nélkületek nem megyek ilyen helyekre! De ugye az ideutazást meg tudjátok oldani?
- Persze! Buszozunk egyet.
- Okés.

(ruha)
Reggel teljesen elfeledkezve arról, hogy nincs első órám, már kilenckor bent voltam a suliban. Írtam Ellie-éknek, hogy nincs-e kedvük előbb bejönni, de egyikőjük sem volt még olyan állapotban, hogy bemásszon a suliba, így hát egyedül ücsörögtem az udvaron a táskám tetején, egy fa tövében. Éppen a Tumblr-ömet nézegettem, amikor megjelent Collin és Sonia nagyban "veszekedve". Igazából csak Sonia sipítozott, Collin meg világfájdalmas fejjel próbálta leállítani. Nem tudtam mit tenni, muszáj volt röhögnöm rajtuk, amit Collin észre is vett, miután Sonnie elviharzott.
- Mit nevetsz? - förmedt rám.
- Röhejesek vagytok! - ráztam a fejem vigyorogva.
- És mi közöd neked a kettőnk kapcsolatához?
- Már bocs, de ha a suli közepén parádéztok, akkor bárkinek lehet köze hozzá. Legalábbis véleménye lehet róla!
- És miért vagyunk röhejesek? - jött közelebb és leguggolt elém.
- Mert tisztán látszik, hogy a csaj rád van kattanva, te meg csak ágymelegítőnek használod. - rántottam vállat és tovább kutattam a telefonomon.
- Szóval te ilyen emberszakértő vagy?!
- Nem kell semmilyen szakértőnek lenni ahhoz, hogy lásd a valóságot. - mondtam semleges hangon. A következő pillanatban megjelent Debby képe a mobilomon, én meg egyből benyomtam a fogadás gombot. - Mi a halálért vesztetek ti össze??
- Neked is szia! - mondta kuncogva.
- Szia. Szóval??
- Három óráig tartana elmagyarázni, szóval nem kezdem el. A lényeg az, hogy egyezséget ajánlottam Justinnak.
- Mit?
- Pucéran kell az egyik próbát végignyomnia és talán megbocsájtok.
- Te beteg vagy! - röhögtem fel, Collin meg csak bámult.
- Azt mondta bármit megtesz, hát hajrá! Veled mizu? Hiányzol.
- Te is nekem. Amúgy semmi.. vagyis, majd később mesélek, mert most nem vagyok egyedül. Jut is eszembe, miért vagy még itt? - címeztem a kérdést Collinnak.
- Ez egy udvar. Ott vagyok, ahol éppen kedvem tartja.
- Issstenem.
- Mi az? - kérdezte Debs.
- Mindegy! Figyelj, majd este felhívlak, oké?
- Rendben! Puszi.
- Puszi. - nyomtam ki. - Idegesítő vagy! - néztem Collinra.
- Te is.
- Ez van. - dőltem el és élveztem, ahogy a gyenge napsugarak simogatják az arcomat.
- Kérdezhetek valamit?
- Hm?
- Miért vagy ilyen ellenszenves velünk?
- Hhh, ezt már majdnem az összes haverodnak elmondtam. Azért mert utálom az apuci által pénzelt szépfiúkat.
- Apuci által pénzelt szépfiú?!
- Ja. - motyogtam csukott szemmel.
- ÁÁÁÁ! - hallatszott eget rengető sikítás, mire felkaptam a fejem. Ki más sikított volna, ha nem Sonia és a sleppje?!
- Úr isteeeen! Jelöltek harmadikos bálkirálynőnek!! - hallottam kicsit tompán.
- Bassza meg. - hajtotta le fejét Collin és leült a földre.
- Na mi van? - toltam fel magam én is ülő helyzetbe.
- A bál. Idén már nekünk is van.. És van egy olyan tippem, hogy nekem kell vinnem.
- Eddig nem úgy tűnt, mintha zavarna a jelenléte.
- Nem is, csak... mindegy! - rázta meg a fejét.
- Hát jó.. - álltam fel és a táskámat is felkaptam. - Én nem foglak sajnálni! - veregettem meg vállát.

- Ha Ellie is elkezdi a bálőrületet, kinyírom magam. - mondtam miután végighallgattam Beccát. Amennyire egyezik a véleményünk Collinékról, annyira különbözik a bálról.
- Csajoooooooooooooooooooooooook! - rohant felénk az emlegetett lány. - Egy. Rajtad vannak színek! - mutatott rám meglepődve, mire felkacagtam. - Kettő. BÁÁÁÁÁÁL!
- Szóljatok, ha kitomboltátok magatokat! - indultam el a mosdó felé, a lányok meg szerintem észre sem vették, hogy leléptem..
Épp a sminkemet nézegettem a tükörben, amikor két csaj lépett be a mosdóba.
- ...és nem fogod elhinni, hogy mit láttam! - kezdte az egyik, aki nagyon ismerős volt, és elővette szájfényét.
- Mit? - kérdezte barátnője és a mosdópultnak támaszkodott.
- Collin Simmons-t csókolózni egy csajjal. Aki nem Sonia volt! - itt egy kicsit beparáztam, hogy felismer.. MEG, HOGY ELKEZDI TERJESZTENI.
- Láttad, hogy ki volt az?
- Nem, mert csak egy pillanatig láttam őket és akkor is inkább csak Collint.
- Ezt, ha Sonia megtudja..
Balhé lesz.. érzem a zsigereimben...
Irodalmon, ami ugyebár az utolsó óra volt, Mr. Ross átment pszichológusba és kiadta a feladatot, hogy írjunk fél vagy egy oldalas fogalmazást a jelenleg bennünk lévő érzésekről.
- Valaki ad egy tollat? - törte meg a csendet Rowan.
- Istenem. - vágtam hozzá egy tollat.
- Köszi drágám!
- Fogd be, édes! - grimaszoltam, mire Becca felnevetett.
- Most, hogy lerendeztük a házas problémákat, folytassátok az írást! - kuncogott Mr. Ross.
Fél óra alatt végeztem, így felálltam és odavittem a tanári asztalhoz.
- Gondoltam, hogy te leszel az első. Néha azt, hittem széttépsz valakit, olyan dühösen írtál. - mondta halkan Mr. Ross és elvette a papírt.
- Maradjunk annyiban, hogy van bennem feszültség. - mentem vissza a helyemre, ő pedig olvasni kezdte a fogalmazást.
- Chels, maradj egy kicsit, kérlek! - szólt utánam óra végén Mr. Ross.
- Igen? - ültem fel az asztalával szemben lévő padra.
- Elolvastam a fogalmazást és.. huh.
- Erre a reakcióra számítottam.
- A vége felé már vártam a csúnya szavakat, de láttam, kontrolláltad magad. - bökött az egyik átsatírozott szóra. - Van valami, amivel le szoktad vezetni a benned lévő dolgokat?
- Chicago-ban volt.
- Micsoda?
- Egy banda énekese vagyok. Gondolom, nem kell elmondanom, milyen zenét játszunk..
- Van sejtésem. De ezt nem gondoltam volna.. Mármint, hogy énekelsz.
- Pedig de. Tudja, mit tanár úr? Ezennel meghívom a bandánk első rendes fellépésére, ami egy bandaverseny.
- Mikor lesz és hol?
- Los Angelesben, május 10-én, szombaton.
- Holnapra eldöntöm, hogy elfogadom-e a meghívást. - kacsintott.
- Rendben. Mehetek? Az öcsémért kéne mennem az edzésére.
- Persze, menj csak! Csütörtökön találkozunk!
- Viszlát! - mentem ki a teremből.

- Csá öcsi, kész vagy? - kérdeztem Rob-ot, amikor kilépett az öltözőből.
- Nem! - bólintott.
- Akkor indíts. - toltam meg a kijárat felé. - Milyen napod volt?
- Átlagos. Neked?
- Mondhatni átlagos.
- Mész ma futni?
- Tervezem. Csak nem jönni akarsz?
- Dehogy! Csak, akkor hallgathatom a zenéimet hangosan, mert Brook sem lesz otthon.
- Miért, hova megy??
- Bennel találkozik.
- Mivan??? - akadtam ki.
Otthon egyből Brook szobájába mentem.
- Mi az, hogy találkozol Bennel és nekem nem mondod???
- Elfelejtettem. De most már tudod.
- És... hogyhogy itt van?
- Erre volt dolga és megbeszéltük, hogy összefutunk.
- Vigyázz.
- Nyugi húgi! - ölelt meg.

Tíz körül éppen nyolcvanadjára hallgattam végig a Fashionably Late-F*ck The Rest-Alone lejátszási listámat a Falling In Reverse-től, amikor felugrott egy Messenger buborék. Collin Simmons. Ki más?
Collin: Kész vagy már a spanyol beadandóval?
Én: Igen és nem segítek a tiédben én nem is írom meg helyetted.
Collin: Basszameg.
Én: Kösz, nem. Ennyire nem megy?
Collin: Nem. És te voltál az utolsó..
Én: Gondoltam, hogy nem engem keresel elsőnek.
Collin: Akkor vegyük úgy, hogy nem is kerestelek.
Én: Ok.

Pár perc múlva egy nagy sóhaj kíséretében ismét megnyitottam a chat ablakot.

Én: Mi kéne?
Collin: Nem kell segíteni, tudom, hogy nem akarsz..
Én: Mondom: Mi kéne?

És így történt az, hogy éjfélig írtam Collin Simmons spanyol beadandóját. Legalábbis a szerves részét.

Collin: Köszönöm, tényleg!
Én: Nem kell a hálálkodás.
Collin: Mitől raboltam el az idődet?
Én: A Falling In Reverse-től.
Collin: Sosem hallottam róla.
Én: Mily meglepő...
Collin: Jók?
Erre csak belinkeltem neki a Fashionably Late-et (a dalt, nem az albumot).
Collin: Nem rossz..
Én: Ha azt mondom, hogy amiről énekel, az tényleg megtörtént, elhiszed?
Collin: Megcsalta a csaját a legjobb barátjával?
Én: A TERHES csaját.
Collin: Az se rossz...XD
Én: Na ja. Viszont én lépek. Ahoy.
Collin: Ahoy..:D

Ez a gyerek spanyolból egy analfabéta, de bevallom, hogy néha meg tudott nevettetni. De nem lesz a legjobb barátom, az tuti...


2 megjegyzés:

  1. Sziaaaa!!!
    Léccike hozd az új részt, mert lassan beleőrülök a várakozásba... :(
    Alig várom!! ;)
    Jól írsz - az összes blogodat olvasom - csak folytasd!!! ♡
    xoxo Viki

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ma fogom felrakni az új részt, örülök, hogy tetszik!
      És köszönöm a dicséretet!:D
      xxSz.

      Törlés