2014. április 14., Hétfő(Ruha)
Reggel eléggé nyűgösen keltem és ez a kocsiba ülésig meg sem változott. Ott is csak azért lett jó kedvem, mert Brooks ült a volán mögött.
- Izgulsz az első napod miatt? - kanyarodott ki a kertvárosi "főutcára" és egy fél pillanatra rám emelte tekintetét.
- Lehet, hogy ez nem normális, de semmi pánik vagy izgulás nincs bennem... - rántottam vállat és benyomtam a rádiót, ahol pont a Wild Heart-ot játszották. - Most meg már végképp nem lesz semmi bajom! - mosolyodtam el.
- Gyagyás! - nevetett ki nővérem. - Amúgy meg nálad semmi sem normális, szal...
- Pici szád lapos! Te sem vagy valami hű, de normális! - röhögtem, mire Brooklyn is elvigyorodott. Az út további részében csend telepedett a kocsira, de nem a kínos fajta. Fejemet oldalra döntve figyeltem a mellettem ülő lányt, aki mereven koncentrált az útra.
A nővérem gyönyörű és akármennyire egy hülye libának mutatja néha magát, okos és értelmes is. Szinte sosem veszekedtünk, pedig ekkora korkülönbséggel az lenne a "normális", ha folyamatosan ölnénk egymást.
- Min gondolkozol ennyire Sisi?
- Mi?! Semmin... csak bambultam!
- Okkké! Itt is vagyunk!
- Wow! Chicagoban nem ilyen volt a suli! - vettem szemügyre a hatalmas épületet.

- Hát ja! Na. Legyen jó napod, barátkozz, ne nyírj ki senkit és... találj haza! - kacsintott.
- Pici szád lapos! Te sem vagy valami hű, de normális! - röhögtem, mire Brooklyn is elvigyorodott. Az út további részében csend telepedett a kocsira, de nem a kínos fajta. Fejemet oldalra döntve figyeltem a mellettem ülő lányt, aki mereven koncentrált az útra.
A nővérem gyönyörű és akármennyire egy hülye libának mutatja néha magát, okos és értelmes is. Szinte sosem veszekedtünk, pedig ekkora korkülönbséggel az lenne a "normális", ha folyamatosan ölnénk egymást.
- Min gondolkozol ennyire Sisi?
- Mi?! Semmin... csak bambultam!
- Okkké! Itt is vagyunk!
- Wow! Chicagoban nem ilyen volt a suli! - vettem szemügyre a hatalmas épületet.

- Hát ja! Na. Legyen jó napod, barátkozz, ne nyírj ki senkit és... találj haza! - kacsintott.
- Google maps a barátom! - vigyorogtam.
- Igaz! Kifelé a kocsiból! Megyek megkeresem az SWS-t!
- Idióta! - nevettem és két puszi után kiszálltam az autóból.
Vettem egy nagy levegőt, majd azt kifújva kezdtem el lépkedni az épület felé, ami előtt már milliónyi ember állt. Szokásom megfigyelni az embereket és e hobbim űzése most sem maradt ki. Láttam szurkolólányokat a cuki kis egyenruhájukban vihorászni valamin, "kockákat", akik éppen valami játékról beszéltek, de a telefonjukból nem néztek fel. Aztán ott voltak az "olyanakaroklennimintaszurkolók" lányok, akik átlagos fejjel néztek, de belül ordítottak, hogy "MIÉÉÉÉRT????!!!!". És végül szembe találtam magam a MENŐKkel. Négy srác, akik egyébként teljesen átlagosak lennének, ha a szüleik nem lennének kő gazdag sznobok és nem adnának meg mindent a pici fiaiknak.
Fejemet megrázva léptem, be az épületbe, ahol még több ember volt. Tanácstalanul néztem körbe, a titkárság után kutatva.
- Mit keresel? - hallottam meg egy csilingelő hangot.
- Öhmm. - szedtem össze magam. - A titkárságot! - fordultam a hang irányába. Egy barna bőrű, nagyon göndör hajú lány állt előttem, akinek hatalmas mosoly díszítette arcát.
- Elmagyarázni nem tudom, hogy merre menj, de szívesen elkísérlek, ha akarod!
- Hálás lennék! - mosolyodtam el én is.
- CICA JÖSSZ?? - kiáltott valaki, aki nem más volt, mint az egyik "menő srác".
- NEM! ELKÍSÉREM... mi is a neved?
- Chelsea.
- CHELSEA-T A TITKÁRSÁGRA!
- OKÉ! AKKOR MAJD TALÁLKOZUNK!
- OKÉ!
- Barátod? - kérdeztem, miközben elindultunk.
- Aham! Lassan két éve! - virult. - Amúgy Chanelle vagyok, de hívj csak Ellie- nek vagy Channek!
- Rendben! Én meg Chelsea, mint már hallhattad, de jobban szeretem a Chels-t!
- Okés! És.. honnan jöttél?
- Chicagoból.
- Huh. Az sem itt van!
- Hát nem! - ráztam a fejem.
- És hogy tetszik eddig Medford?
- Nem rossz. Bár még nem sokat láttam belőle! De örömmel tölt el az a tény, hogy egy városban élek Kellin Quinnel!
- Öhm.. várj, ne segíts! - gondolkozott hunyorítva. - Tudom, ki ő.. Az a barna hajú énekes pasi, akinek az a cuki kislány van, ugye? - nézett rám, nem túl biztosan.
- Igen! - bólintottam mosolyogva. - És a szép felesége, aki az egyik példaképem. Már csak azért is, mert kifogott egy post-hardcore énekest!
- Te ilyen rockerszerű csaj vagy?
- Kicsit. De bármit meghallgatok! Csak inkább a rockosabb dolgok felé húz a szívem! Mondjuk ez a nővéremnek is betudható... - kuncogtam, mert eszembe jutott az, amikor Brook berontott a szobámba és a képembe nyomta Austin Carlile egyik fotóját. Ott kezdődött minden....:)))
- Van nővéred?
- Aham. Meg egy öcsém is!
- Hány évesek?
- Brooke 19, Rob meg 13.
- Szép napjaitok lehetnek... - nevetett, utalva arra, hogy egy kamaszodó öcsénk van.
- Női elnyomás alatt tartjuk! - legyintettem.
- Szegény! - folytatta a kacarászást Ellie.
- Neked van tesód?
- Nincs. De nem is kell! Itt van nekem Becca!
- Őőőő - nyújtottam el, hogy leessen neki, nem ismerem a csajt.
- A legjobb barátnőm, aki ugyan utálja a barátomék csapatát, de attól még a legjobb barátnőm.
- Meg tudom érteni! - fintorogtam.
- Ezt hogy érted?
- Ne vedd magadra, de sosem bírtam az ilyen "menő" embereket. Irritálnak!
- Oh... Ő is így van vele! Szerintem jóban lesztek!
- Lehetséges! - kuncogtam.
- Itt is vagyunk! Megvárjalak?
- Megvárhatsz! - rántottam vállat és egy kopogás után beléptem az irodába. Nagyjából tíz percet töltöttem a dohos szagú helyiségben, majd az órarendemmel a kezemben lépkedtem vissza Ellie-hez, akihez addigra csatlakozott még egy lány.
- Itt is van! Becca ő Chels, Chels ő Becca! - mutogatott kettőnk között.
- Szia! - mosolygott.
- Szia! - tettem ugyanezt.
- Mivel kezdesz? - kérdezte Becca.
- Öhm... - néztem a kezemben lévő papírra. - Irodalom.
- Nekem is! - örült meg. - Meg azoknak a fiúknak nevezett valamiknek is!
- Legalább előttem ne szídd őket! - fordult felé Ellie.
- Bocsi! - forgatta szemeit, beszélgetésünket pedig félbeszakította a jelző csengetés. - Majd találkozunk! Pusssz! - ölelte meg barátnőjét, én meg intettem egyet és elindultam Beccával. - Úgy hallottam, te sem rajongasz Damienék csapatáért!
- Damien..
- Ellie pasija!
- Ja! Nem, nem nagyon. Nem értem, hogy mire ekkora az arcuk!
- Igen, csak úgy süt róluk az ego!
- Igen!
Az irodalomteremben Becca mellé cuccoltam le és néztem, ahogy a többiek is bejönnek a terembe. A sok átlag diák mellett érkezett három szurkoló, akik konkrétan úgy néztek ránk, mint a véres rongyra, és két "menő".
- Nekik mi a nevük? - kérdeztem Beccát.
- A srácok Collin és Rowan, a lányok meg Sonia, a méhkirálynő, Mandy és Claire.
- Valahogy gondoltam, hogy a csaj a "főnök"! - néztem végig az említetten. Tökéletesen kivasalt haj, hat kiló (ha nem több) vakolat, cuki egyenruha és még cukibb masni a fején, amitől úgy festett, mint Minnie egér. És ezzel most megsértettem az egeret.
- Collin meg a srácok főnökszerűsége! Nála nagyobb tahót még nem hordott hátán a Föld!
- Elég ránézni és rájössz! - bólintottam.
- Jó reggelt kívánok! Kérek mindenkit, hogy foglaljon helyet! - érkezett meg egy harmincas évei elején járó pasi.
- Ez a tanár??? - néztem hatalmas szemekkel a mellettem ülőre.
- Aha! - vigyorgott. - Mr. Ross!
Felnézve a férfire láttam, hogy az inge meg-meg feszül, amikor emelgeti a dolgokat és izmai is szépen kirajzolódtak az anyag alatt. Szőkésbarna haja hibátlanul, mégis "most keltem fel" stílusban ékeskedett fején és kisfiús mosolya gyönyörűen díszítette arcát.
- Collin, legyél olyan kedves és te is ülj le a helyedre!
- Igenis, Tanár úr! - szalutált a srác.
- Megtisztelsz! - húzta féloldalas mosolyra száját Mr. Ross. - Szóval most, hogy a fiúk is leültek, kezdjük is el az órát! - csapta össze a tenyereit és végignézett az osztályon, ám rajtam megakadt a szeme. - Á! Van egy új diákunk! Bemutatkoznál kérlek?!
- Kimenjek vagy maradhatok? - kérdeztem.
- Ha nem nagy gond, inkább gyere ki, hogy mindenki lásson!
- Rendben! - bólintottam és felálltam.
- Hogy hívnak? - támaszkodott az asztalának Mr. Ross.
- Chelsea Andrews, de csak Chels!
- Örvendek Chels! Sebastian Ross, de csak Mr. Ross! - mutatkozott be ő is úgy, mint én, mire páran felnevettek, én meg csak elmosolyodtam. - Mesélj magadról még pár dolgot! Például azt, hogy szereted-e az irodalmat?!
- Hát.. az előző sulimban nem volt valami jó tanárom, de ennek ellenére szeretem!
- Értem!
- Amúgy nem tudom, hogy mit mondjak magamról.. Aki akar az úgyis megismer! - vontam vállat.
- Ez igaz! - biccentett. - Akkor nyomás vissza a helyedre! - mosolygott rám, mire visszasétáltam a helyemre. Természetesen utam közben összeakadt a tekintetem Collinnal, aki látványosan végigmért, majd odafordult Rowan-hez és súgott neki valamit. Tovább nem figyeltem őket, mert visszaértem a helyemre.
- Hányas a lábad? Milyen sampont használsz? És hány óra, hány perc és hány másodperckor születtél? - fordult felém hirtelen Becca.
- He?
- Meg akarlak ismerni! - vigyorgott.
- Idióta! - ráztam a fejem halvány mosollyal.
Az óra jó hangulatban telt, így nem is volt kétséges, hogy ez lesz az egyik kedvenc tantárgyam. Mr. Ross nagyon fiatalosan tanít és velünk együtt nevet, ha valami hülyeséget mond valaki.
- Merre van a kémialabor? - kérdeztem Rebeccát.
- Felmész az emeletre - mutatott a lépcső felé - és ott egyből ki lesz írva!
- Rendben! Köszi!
- Nincs mit! Ebédnél találkozunk! Hívj, ha nem találsz! - simított végig felkaromon és már el is indult a másik irányba.
- Rendben! - kiáltottam utána és kettesével szedve a lépcsőfokokat, felmentem az emeletre.
Nagy nehezen eltaláltam a teremig, ahol már mindenki ott volt (szerintem).
- Jó napot! Ön az új diák, igaz? - kérdezte kedves hangon a fehér köpenyt viselő nő.
- Igen! Chelsea Andrews!
- Rendben Chelsea! Menj oda Damien mellé - mutatott Ellie barátjára - úgysincs párja!
- Rendben! - indultam el az említett fiú felé.
- Hello! - biccentettem és beraktam a pad alá a táskám.
- Cső! Nem te vagy az a lány, akit reggel Chan kísérgetett?
- De! Te pedig Damien!
- Az volnék! - vigyorodott el. - Ő mesélt rólam vagy esetleg az egyetlen Rebeccám? - kérdezte "kis" iróniával hangjában.
- Is-is!
- Ne hidd el, amit Becca mond! Nem nagyon szereti a bandámat, meg engem sem!
- Hát én sem nagyon rajongok a fajtátokért... - vettem fel a fehér köpenyt.
- A fajtánkért?
- Ja! A "menőfiúk"-ért.
- Ez egyre jobb lesz! - nevetett fel. - Teljesen olyan vagy, mint Beccaboszi! Pedig ÉN - hangsúlyozott és magára mutatott - nagyon is jófej vagyok!
- Persze-persze! Mindaddig, amíg nem találsz valakit, akit szétszekálhatsz!
- Na most már csak azért is bebizonyítom, hogy ez nem így van!
- Hajrá!
A napom további részében semmi érdekes nem volt azt leszámítva, hogy együtt kellett ebédelnem Damienékkel. Egy élmény volt... Beccával folyamatosan beszélgettünk Facebookon és néha elég ciki volt, mert felröhögtünk valamin és természetesen senki nem értette a dolgot..
- Merre mész? - karolt belém Chanelle, a parkoló melletti útszakaszon.
- Hazafelé! - mondtam szórakozottan.
- Nagyon vicces! - grimaszolt.
- Aspen Street. Te?
- Én várok a sofőrömre, aki pillanatokon belül előáll a hintóval! Elvigyünk?
- Nem kell, köszi! Este írok vagy nem tudom! - öleltem meg kicsit esetlenül, de mivel egyből visszaölelt, változtattam az ölelés stílusán.
- Oki! Szia Chels!
- Szia Ellie! - dugtam be füleimbe a fülhallgatóimat és elindultam. Benyomtam az egyik kedvenc számomat a telefonomon, majd maxra nyomtam a hangerőt. Igaz, hogy feldolgozás, de nekem valahogy jobban tetszik, mint az eredeti. Lehet, hogy a zenei háttér teszi vagy az, hogy az egyik kedvenc bandám játssza, de még az is előfordulhat, hogy Vic hangja miatt vagyok érte oda ennyire..:D (nem félreérteni, nincsen semmi bajom Bruno Mars-al!!)
Fél négy körül értem haza és az első dolog, amivel vagyis akivel szembe találtam magam az az öcsém volt. Nem nagyon foglalkoztam vele: az arcába nyomva tenyeremet toltam arrébb és mentem fel a szobámba.
Első utam a gépemhez vezetett, amit azonnal bekapcsoltam.
- Csaaaaaaaaaaaaaaaj! - óbégatott a képernyőn Justin, amikor betöltött a Skype.
- Pasiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii! Mizu ember?
- Vagyok! Veled? Mesélj, milyen az új hely?!
- Nem rossz! - ültem törökülésbe.
- Vannak már bajtársak? - vigyorgott.
- Vannak, de ők nem olyan bajkeverők, mint ti!
- Nálunk nagyobb bajkeverőt nem találsz!
- Na ja! - nevettem fel. - Többiekkel mizu?
- Mindenki egyben van!
- Debby?
- Ő is!
- Szűkszavú vagy... Történt valami?
- Nem! Csak nem aludtam sokat éjszaka!
- Mikor aludtál te utoljára normálisan?
- Szerintem soha! Már pelenkás koromban is rossz voltam!
- Az tuti!
- Akarsz énekelni?
- Aham!
- Roger Rabbit? - ment el gitárjáért, majd visszaült a székére.
- Nyomjuk! - bólintottam. - Is there a right way for how this goes? You've got your friends, and you've got your foes. They want a piece of something hot, Forget your name like they forgot... - kezdtem a dalt. - Nobody's gonna love you if You can't display a way to capture this. Nobody's gonna hold your hand, and guide you through. No it's up for you to understand... - énekeltem már a refrént, miközben Justint néztem. Mindig is imádtam bámulni, amikor gitározott. Olyan más volt. Nem az a vagány hülye gyerek, akit még anno az oviban megismertem, hanem egy komoly zenész. A második verzénél felnézett rám és halványan elmosolyodott, mire én is ugyanezt tettem.
- Mikor jössz haza? - kérdezte a dal befejezése után.
- Nem tudom! Talán jövő hétvégén!
- Rendben! Csak, mert próbálni kéne a versenyre!
- Tudom! Amikor csak tudok, megyek haza!
- Oké!
- Viszont most lépek, ha nem baj, mert tanulnom kéne!
- Csak nyugodtan! Majd hívlak!
- Úgy legyen! Nem hívsz, levadászlak! - vigyorogtam, mire felröhögött.
- Azt megnézem! Csá hercegnő!
- Rohadj meg Porter! - kacarásztam és integetve kinyomtam a Skype-ot.
- Befonod a hajam úgy, ahogy a múltkor is? - léptem be Brooke szobájába már pizsiben, a telefonomat nyomkodva.
- Aham! - bólintott és megpaskolta az ágyát, hogy üljek le elé. - Kivel dumálsz ennyire?
- Az egyik újonnan szerzett barátnőmmel! - néztem hátra vállam felett egy pillanatra.
- Nagyon zsír! - kuncogott és piszkálni kezdte a hajamat. Amíg fonogatott, elköszöntem Ellie-től és beszélgetni kezdtem nővéremmel.
Pár perc múlva nevetve mentünk le a konyhába, ahol anyuval találtuk szembe magunkat.
- Mi ez a jókedv lányok? - mosolygott ránk.
- Seeeeeeeemmi!! - nyújtottuk el és újra kitört belőlünk a nevetés.
- Hát jó! Feküdjetek le időben, ha lehet! Jó éjszakát! - adott mindkettőnknek egy-egy puszit és el is ment.
- Együnk Nutellát! - lépett az egyik szekrényhez Brooklyn, én meg felpattantam a konyhapultra.
- Együnk! - bólintottam.
10 körül értem vissza a szobámba, émelyegve a töménytelen mennyiségű Nutellától, amit megettem, így nem is volt kérdés, hogy egyből beestem az ágyamba és zenét hallgatva elaludtam...
- Őőőő - nyújtottam el, hogy leessen neki, nem ismerem a csajt.
- A legjobb barátnőm, aki ugyan utálja a barátomék csapatát, de attól még a legjobb barátnőm.
- Meg tudom érteni! - fintorogtam.
- Ezt hogy érted?
- Ne vedd magadra, de sosem bírtam az ilyen "menő" embereket. Irritálnak!
- Oh... Ő is így van vele! Szerintem jóban lesztek!
- Lehetséges! - kuncogtam.
- Itt is vagyunk! Megvárjalak?
- Megvárhatsz! - rántottam vállat és egy kopogás után beléptem az irodába. Nagyjából tíz percet töltöttem a dohos szagú helyiségben, majd az órarendemmel a kezemben lépkedtem vissza Ellie-hez, akihez addigra csatlakozott még egy lány.
- Itt is van! Becca ő Chels, Chels ő Becca! - mutogatott kettőnk között.
- Szia! - mosolygott.
- Szia! - tettem ugyanezt.
- Mivel kezdesz? - kérdezte Becca.
- Öhm... - néztem a kezemben lévő papírra. - Irodalom.
- Nekem is! - örült meg. - Meg azoknak a fiúknak nevezett valamiknek is!
- Legalább előttem ne szídd őket! - fordult felé Ellie.
- Bocsi! - forgatta szemeit, beszélgetésünket pedig félbeszakította a jelző csengetés. - Majd találkozunk! Pusssz! - ölelte meg barátnőjét, én meg intettem egyet és elindultam Beccával. - Úgy hallottam, te sem rajongasz Damienék csapatáért!
- Damien..
- Ellie pasija!
- Ja! Nem, nem nagyon. Nem értem, hogy mire ekkora az arcuk!
- Igen, csak úgy süt róluk az ego!
- Igen!
Az irodalomteremben Becca mellé cuccoltam le és néztem, ahogy a többiek is bejönnek a terembe. A sok átlag diák mellett érkezett három szurkoló, akik konkrétan úgy néztek ránk, mint a véres rongyra, és két "menő".
- Nekik mi a nevük? - kérdeztem Beccát.
- A srácok Collin és Rowan, a lányok meg Sonia, a méhkirálynő, Mandy és Claire.
- Valahogy gondoltam, hogy a csaj a "főnök"! - néztem végig az említetten. Tökéletesen kivasalt haj, hat kiló (ha nem több) vakolat, cuki egyenruha és még cukibb masni a fején, amitől úgy festett, mint Minnie egér. És ezzel most megsértettem az egeret.
- Collin meg a srácok főnökszerűsége! Nála nagyobb tahót még nem hordott hátán a Föld!
- Elég ránézni és rájössz! - bólintottam.
- Jó reggelt kívánok! Kérek mindenkit, hogy foglaljon helyet! - érkezett meg egy harmincas évei elején járó pasi.
- Ez a tanár??? - néztem hatalmas szemekkel a mellettem ülőre.
- Aha! - vigyorgott. - Mr. Ross!
Felnézve a férfire láttam, hogy az inge meg-meg feszül, amikor emelgeti a dolgokat és izmai is szépen kirajzolódtak az anyag alatt. Szőkésbarna haja hibátlanul, mégis "most keltem fel" stílusban ékeskedett fején és kisfiús mosolya gyönyörűen díszítette arcát.
- Collin, legyél olyan kedves és te is ülj le a helyedre!
- Igenis, Tanár úr! - szalutált a srác.
- Megtisztelsz! - húzta féloldalas mosolyra száját Mr. Ross. - Szóval most, hogy a fiúk is leültek, kezdjük is el az órát! - csapta össze a tenyereit és végignézett az osztályon, ám rajtam megakadt a szeme. - Á! Van egy új diákunk! Bemutatkoznál kérlek?!
- Kimenjek vagy maradhatok? - kérdeztem.
- Ha nem nagy gond, inkább gyere ki, hogy mindenki lásson!
- Rendben! - bólintottam és felálltam.
- Hogy hívnak? - támaszkodott az asztalának Mr. Ross.
- Chelsea Andrews, de csak Chels!
- Örvendek Chels! Sebastian Ross, de csak Mr. Ross! - mutatkozott be ő is úgy, mint én, mire páran felnevettek, én meg csak elmosolyodtam. - Mesélj magadról még pár dolgot! Például azt, hogy szereted-e az irodalmat?!
- Hát.. az előző sulimban nem volt valami jó tanárom, de ennek ellenére szeretem!
- Értem!
- Amúgy nem tudom, hogy mit mondjak magamról.. Aki akar az úgyis megismer! - vontam vállat.
- Ez igaz! - biccentett. - Akkor nyomás vissza a helyedre! - mosolygott rám, mire visszasétáltam a helyemre. Természetesen utam közben összeakadt a tekintetem Collinnal, aki látványosan végigmért, majd odafordult Rowan-hez és súgott neki valamit. Tovább nem figyeltem őket, mert visszaértem a helyemre.
- Hányas a lábad? Milyen sampont használsz? És hány óra, hány perc és hány másodperckor születtél? - fordult felém hirtelen Becca.
- He?
- Meg akarlak ismerni! - vigyorgott.
- Idióta! - ráztam a fejem halvány mosollyal.
Az óra jó hangulatban telt, így nem is volt kétséges, hogy ez lesz az egyik kedvenc tantárgyam. Mr. Ross nagyon fiatalosan tanít és velünk együtt nevet, ha valami hülyeséget mond valaki.
- Merre van a kémialabor? - kérdeztem Rebeccát.
- Felmész az emeletre - mutatott a lépcső felé - és ott egyből ki lesz írva!
- Rendben! Köszi!
- Nincs mit! Ebédnél találkozunk! Hívj, ha nem találsz! - simított végig felkaromon és már el is indult a másik irányba.
- Rendben! - kiáltottam utána és kettesével szedve a lépcsőfokokat, felmentem az emeletre.
Nagy nehezen eltaláltam a teremig, ahol már mindenki ott volt (szerintem).
- Jó napot! Ön az új diák, igaz? - kérdezte kedves hangon a fehér köpenyt viselő nő.
- Igen! Chelsea Andrews!
- Rendben Chelsea! Menj oda Damien mellé - mutatott Ellie barátjára - úgysincs párja!
- Rendben! - indultam el az említett fiú felé.
- Hello! - biccentettem és beraktam a pad alá a táskám.
- Cső! Nem te vagy az a lány, akit reggel Chan kísérgetett?
- De! Te pedig Damien!
- Az volnék! - vigyorodott el. - Ő mesélt rólam vagy esetleg az egyetlen Rebeccám? - kérdezte "kis" iróniával hangjában.
- Is-is!
- Ne hidd el, amit Becca mond! Nem nagyon szereti a bandámat, meg engem sem!
- Hát én sem nagyon rajongok a fajtátokért... - vettem fel a fehér köpenyt.
- A fajtánkért?
- Ja! A "menőfiúk"-ért.
- Ez egyre jobb lesz! - nevetett fel. - Teljesen olyan vagy, mint Beccaboszi! Pedig ÉN - hangsúlyozott és magára mutatott - nagyon is jófej vagyok!
- Persze-persze! Mindaddig, amíg nem találsz valakit, akit szétszekálhatsz!
- Na most már csak azért is bebizonyítom, hogy ez nem így van!
- Hajrá!
A napom további részében semmi érdekes nem volt azt leszámítva, hogy együtt kellett ebédelnem Damienékkel. Egy élmény volt... Beccával folyamatosan beszélgettünk Facebookon és néha elég ciki volt, mert felröhögtünk valamin és természetesen senki nem értette a dolgot..
- Merre mész? - karolt belém Chanelle, a parkoló melletti útszakaszon.
- Hazafelé! - mondtam szórakozottan.
- Nagyon vicces! - grimaszolt.
- Aspen Street. Te?
- Én várok a sofőrömre, aki pillanatokon belül előáll a hintóval! Elvigyünk?
- Nem kell, köszi! Este írok vagy nem tudom! - öleltem meg kicsit esetlenül, de mivel egyből visszaölelt, változtattam az ölelés stílusán.
- Oki! Szia Chels!
- Szia Ellie! - dugtam be füleimbe a fülhallgatóimat és elindultam. Benyomtam az egyik kedvenc számomat a telefonomon, majd maxra nyomtam a hangerőt. Igaz, hogy feldolgozás, de nekem valahogy jobban tetszik, mint az eredeti. Lehet, hogy a zenei háttér teszi vagy az, hogy az egyik kedvenc bandám játssza, de még az is előfordulhat, hogy Vic hangja miatt vagyok érte oda ennyire..:D (nem félreérteni, nincsen semmi bajom Bruno Mars-al!!)
Fél négy körül értem haza és az első dolog, amivel vagyis akivel szembe találtam magam az az öcsém volt. Nem nagyon foglalkoztam vele: az arcába nyomva tenyeremet toltam arrébb és mentem fel a szobámba.
![]() |
| (A tévé LCD tévé; azon az oldalon, ahonnan fotózták van egy íróasztal és egy nagy ablak; bal oldalon van az ajtó) |
- Csaaaaaaaaaaaaaaaj! - óbégatott a képernyőn Justin, amikor betöltött a Skype.
- Pasiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii! Mizu ember?
- Vagyok! Veled? Mesélj, milyen az új hely?!
- Nem rossz! - ültem törökülésbe.
- Vannak már bajtársak? - vigyorgott.
- Vannak, de ők nem olyan bajkeverők, mint ti!
- Nálunk nagyobb bajkeverőt nem találsz!
- Na ja! - nevettem fel. - Többiekkel mizu?
- Mindenki egyben van!
- Debby?
- Ő is!
- Szűkszavú vagy... Történt valami?
- Nem! Csak nem aludtam sokat éjszaka!
- Mikor aludtál te utoljára normálisan?
- Szerintem soha! Már pelenkás koromban is rossz voltam!
- Az tuti!
- Akarsz énekelni?
- Aham!
- Roger Rabbit? - ment el gitárjáért, majd visszaült a székére.
- Nyomjuk! - bólintottam. - Is there a right way for how this goes? You've got your friends, and you've got your foes. They want a piece of something hot, Forget your name like they forgot... - kezdtem a dalt. - Nobody's gonna love you if You can't display a way to capture this. Nobody's gonna hold your hand, and guide you through. No it's up for you to understand... - énekeltem már a refrént, miközben Justint néztem. Mindig is imádtam bámulni, amikor gitározott. Olyan más volt. Nem az a vagány hülye gyerek, akit még anno az oviban megismertem, hanem egy komoly zenész. A második verzénél felnézett rám és halványan elmosolyodott, mire én is ugyanezt tettem.
- Mikor jössz haza? - kérdezte a dal befejezése után.
- Nem tudom! Talán jövő hétvégén!
- Rendben! Csak, mert próbálni kéne a versenyre!
- Tudom! Amikor csak tudok, megyek haza!
- Oké!
- Viszont most lépek, ha nem baj, mert tanulnom kéne!
- Csak nyugodtan! Majd hívlak!
- Úgy legyen! Nem hívsz, levadászlak! - vigyorogtam, mire felröhögött.
- Azt megnézem! Csá hercegnő!
- Rohadj meg Porter! - kacarásztam és integetve kinyomtam a Skype-ot.
- Befonod a hajam úgy, ahogy a múltkor is? - léptem be Brooke szobájába már pizsiben, a telefonomat nyomkodva.
- Aham! - bólintott és megpaskolta az ágyát, hogy üljek le elé. - Kivel dumálsz ennyire?
- Az egyik újonnan szerzett barátnőmmel! - néztem hátra vállam felett egy pillanatra.
- Nagyon zsír! - kuncogott és piszkálni kezdte a hajamat. Amíg fonogatott, elköszöntem Ellie-től és beszélgetni kezdtem nővéremmel.
Pár perc múlva nevetve mentünk le a konyhába, ahol anyuval találtuk szembe magunkat.
- Mi ez a jókedv lányok? - mosolygott ránk.
- Seeeeeeeemmi!! - nyújtottuk el és újra kitört belőlünk a nevetés.
- Hát jó! Feküdjetek le időben, ha lehet! Jó éjszakát! - adott mindkettőnknek egy-egy puszit és el is ment.
- Együnk Nutellát! - lépett az egyik szekrényhez Brooklyn, én meg felpattantam a konyhapultra.
- Együnk! - bólintottam.
10 körül értem vissza a szobámba, émelyegve a töménytelen mennyiségű Nutellától, amit megettem, így nem is volt kérdés, hogy egyből beestem az ágyamba és zenét hallgatva elaludtam...

Nagyon jó lett!!! ♥♥♥
VálaszTörlésxxViki
Köszönöm:D
TörlésxxSz.
A következőt akarjuk!!!! :D (hüvelyk ujjacska off)
VálaszTörlésOffoltam, nyugi!!:D nemsokára fent lesz!:D
Törlés